Az adományozási megállapodást délelőtt 10.30-kor írták alá a városháza nagytermében Luísa Conduto Luís, Silves polgármestere, valamint Erik de Vlieger, a Carvoeiro Branco és az ANTRIX vezérigazgatója.

Ennek eredményeként egy – a városi érdekű kulturális örökségnek minősülő – gyűjteményt adományoztak a Silves-i Városi Tanácsnak. A település mostantól gondoskodik róla, és biztosítani kívánja annak megőrzését, tekintettel arra, hogy a gyűjtemény jelentős dokumentációt nyújt a régió parafaiparáról.

Sajtóközleményükben a Carvoeiro Branco és az ANTRIX kijelentette, hogy a szóban forgó ünnepség „újabb lépést jelent a Fábrica do Inglês helyreállítási folyamatában, amelyet a Carvoeiro Branco és az ANTRIX 2025 áprilisában szerzett meg, és két hónappal a Parafa Múzeum újbóli megnyitása után kerül megrendezésre, amely 16 évnyi bezártság után júliusban nyitotta meg újra kapuit.”

A gyűjtemény átadásának ünnepségén Erik de Vlieger állítólag kiemelte az adományozott tárgyak fontosságát és azok Silveshez fűződő kapcsolatát, megjegyezve, hogy az archívum „sok ember fontos emlékeit, dokumentumait és történeteit őrzi. A történelmet pedig meg kell osztani.”

A Fábrica do Inglês

A 19. században, 1894-ben alapított Fábrica do Inglês az „Algarve ipari örökségének egyik legjelentősebb példájának” számít. A komplexumban található Parafa Múzeumot 2001-ben Európa legjobb ipari múzeumának választották, ugyanabban az évben, amikor 100 000 látogatót fogadott.

A jelenlegi épület felújítását, amelyet a Carvoeiro Branco és az ANTRIX végez el, „egy többfázisú örökség-felújítási és új építési program” részeként hajtják végre. A híres Parafa Múzeum mellett az új projekt keretében felújítják a történelmi faházat is, és teaházzá alakítják át, továbbá „parkosított kerteket, egy 38 szobás butikhotelt, 12 nyaralóvillát, 30 apartmant, valamint a Carvoeiro Branco és az ANTRIX jövőbeli székhelyét” is kialakítják.

A Carvoeiro Branco és az ANTRIX célja, hogy „helyreállítsák a meglévő örökséget, és fokozatosan visszaadják a Fábrica do Inglês-t Silves városának, összehangolva a történelmi örökség megőrzését az új felhasználási lehetőségekkel.”