Az uniós szabályozás értelmében kizárólag a Portugáliában vagy Spanyolországban előállított italokat lehet egyszerűen „sangria” néven forgalmazni. Míg más uniós országok borászatainak és italgyártóinak szabadon áll módjukban hasonló, boralapú italt előállítani, azt nem forgalmazhatják kizárólag ezen a néven.

Ehelyett a terméket aromásított boralapú italnak kell címkézni, és ha a „sangria” szó bárhol megjelenik a címkén, akkor egyértelműen fel kell tüntetni a gyártási helyet, például „Németországban gyártva” vagy „Franciaországban gyártva”. A szabályt a 251/2014/EU rendelet határozza meg, amely az Európai Unió egész területén szabályozza az ízesített bortermékeket.

Egy hagyományos ital védelme

A szabály a sangriát Portugália és Spanyolország hagyományos italaként ismeri el, segítve ezzel annak megkülönböztetését az Európában máshol előállított hasonló termékektől.

A védelem hasonlóan működik, mint például a „Champagne” vagy a „Parmigiano Reggiano” elnevezések esetében, bár a sangria nem földrajzi jelzés. Ehelyett a rendelet a „sangria” elnevezést kizárólag a Portugáliában és Spanyolországban előállított italok számára tartja fenn.

Mitől lesz egy ital sangria?

A rendelet azt is meghatározza, hogy mi értékesíthető jogszerűen sangriaként. A sangriát borból kell készíteni, és természetes citruskivonatokkal vagy -esszenciákkal kell ízesíteni, citruslé hozzáadásával vagy anélkül. Gyümölcs, fűszerek és szén-dioxid is hozzáadható, míg mesterséges színezékek használata nem megengedett.

A kész italnak legalább 50%-ban borból kell állnia, és alkoholtartalmának 4,5–12 térfogatszázalék között kell lennie.

Természetesen továbbra is bárki elkészítheti saját változatát otthon bor, gyümölcs és egyéb hozzávalók felhasználásával. A szabályok kizárólag az Európai Unión belül kereskedelmi forgalomban lévő termékekre vonatkoznak.