José Manuel Imbamba, Saurimo érseke és az Angolai és São Toméi Püspöki Konferencia elnöke vezette a szeptember 12-én és 13-án megrendezett nemzetközi jubileumi zarándoklatot.

A kétnapos rendezvényen a három pásztorgyermeknek 1917 szeptemberében a Cova da Iria-i Szűz Mária-jelenést ünnepelték.

Mielőtt Fátimába utazott volna, Imbamba a meghívást megtiszteltetésnek nevezte, és elmondta, hogy a rendezvény a világ minden tájáról érkező zarándokoknak lehetőséget nyújtott hitük megújítására. Beszélt továbbá az erőszakról, a háborúról és a növekvő nacionalizmusról is, és hangsúlyozta, hogy a fátimai üzenet a jelenlegi helyzetben is különösen aktuális marad.

Felhívás a megbocsátásra

Szeptember 12-én este az érsek arra buzdította a zarándokokat, hogy ne féljenek és ne szégyelljék hitük gyakorlását és kifejezését. Mária példáját hozva beszélt a szeretetről, a szolidaritásról és mások szolgálatáról.

Szeptember 13-án reggel üzenete közvetlenebbül a megbocsátásra irányult.

A szentély imaterületén tartott szentmise során Imbamba figyelmeztetett a családokon belül és a társadalomban a harag által okozott károkról, és nagyobb hajlandóságot szorgalmazott a párbeszédre és a megbékélésre.

Elmondta a zarándokoknak, hogy a megbocsátás nem csupán érzelem, hanem döntés, és azzal érvelt, hogy ez elengedhetetlen a gyűlölet és a harag leküzdéséhez.

A szeptemberi zarándoklat Fátima egyik legfontosabb éves évfordulós rendezvénye, amely a pásztorgyerekek által 1917 májusa és októbere között jelentett jelenéseket ünnepli.

A 61 éves Imbamba az angolai Luenában született, és 1991-ben szentelték pappá. Később Rómában tanult, ahol a Pápai Urbaniana Egyetemen filozófiai doktori fokozatot szerzett, filozófiai antropológia szakirányon. Mielőtt Saurimo érsekévé vált, számos egyházi és tudományos tisztséget töltött be Angolában.

Fátimában való megjelenése egyben afrikai hangot is hozott Portugália egyik legismertebb nemzetközi katolikus helyszínére.

Imbamba számára a zarándoklat nemzetközi jellege is hozzájárult annak jelentőségéhez. Az ünnepségek előtt kijelentette, hogy az imádságnak a szentélyen túlmutató hatása kell, hogy legyen, és arra kell ösztönöznie a keresztényeket, hogy a béke, a megbocsátás és a megbékélés eszméit visszavigyék saját közösségeikbe.