„A tudomány nem hagy helyet kétségnek: a bolygó ismeretlen vizekre evezett, és ezek a vizek egyre melegebbé válnak. A világ az extrém időjárási jelenségek veszélyzónájában van.” Igaza van: az éghajlatváltozás terén még nagyobb bajban vagyunk, mint gondoltuk.
Zeke Hausfather, egy vezető amerikai klímakutató, arra figyelmeztet, hogy 2027 szinte biztosan a legmelegebb év lesz. Ez – ahogy ő fogalmazott – „egy éghajlati időgép lesz, amely átmenetileg olyan szintre emeli a globális átlaghőmérsékletet, amelyre normális körülmények között csak a 2030-as évek végén számíthatnánk.” (Figyeljük meg az „átmenetileg” szót. Erre még visszatérünk.)
Átlaghőmérsékletek
A nairobi székhelyű ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) arról számolt be, hogy a hosszú távú felmelegedés legalább +1,8 °C-kal meghaladja majd az iparosodás előtti globális átlaghőmérsékletet, bár +1,5 °C felett „nincsenek jó kimenetelek”. (Az elmúlt három évben már éppen e szint alatt – +1,44 °C és +1,6 °C között – mozogtunk.)
Az Egyesült Királyságban pedig Angela Eagle környezetvédelmi miniszter olyan figyelmeztetést adott ki, amilyet a brit közvélemény a második világháború óta nem hallott: „Ha van otthon egy kis élelmiszer-tartalékotok, ami egy ideig átsegít benneteket, amíg a mentőszolgálatok odaérnek hozzátok, akkor sokkal jobb helyzetben lesztek, mintha nem lenne.”
Ez jobb, mint a régi normális állapot, amikor a hatalmon vagy befolyáson lévők közül senki sem szólt egy szót sem a gyorsuló felmelegedés kockázatáról, de még mindig nem ismeri el a veszélyünk mélységét. Néhány közszereplő még csak nem is érti a kockázatot. Mások (beleértve a tudósok többségét) tudnak róla, vagy legalábbis gyanítják, de „nem akarnak megijeszteni az embereket”.
Ez jogos aggodalom, mert az emberek gyakran rosszul reagálnak a rossz hírekre. Tagadásba mennek, és nem hajlandók cselekedni, vagy kijelentik, hogy már túl késő (és nem hajlandók cselekedni). A „ne a gyerekek előtt” elv lett azok alapálláspontja, akik tisztában vannak a veszély mértékével, de ez nem hozott jó eredményeket. Ideje nyíltan beszélni.
A felmelegedés folyamata
Még az 1980-as években, amikor a tudósok először prioritássá tették a klímaváltozást, valójában csak a légkörben lassan felhalmozódó szén-dioxid-többlet miatt aggódtak. Később a metánt és néhány nyomgázt is felvették a bűnösök listájára, de a felmelegedési folyamatot továbbra is lassú és egyenletesnek, „lineárisnak” – ahogy ők mondanák – képzelték el.
Ez a lineáris, nagymértékben előre jelezhető felmelegedés még mindig komoly probléma, és nagyon nehéz megállítani, ha a civilizációnk fő energiaforrása a fosszilis tüzelőanyagok. A tudósok azonban sürgősen tanulmányozták a múltbeli éghajlatváltozásokat is, és rájöttek, hogy a múltbeli változások gyakran nagyon hirtelenek voltak, és egyáltalán nem átmeneti jellegűek. „Nemlineáris” – a tudósok nyelvén.
Nem az egyik vagy a másik felmelegedési mód érvényesül; mindkettő, csak különböző módon. Az a 44 milliárd tonna szén-dioxid, amelyet évente kibocsátunk a légkörbe, a globális átlaghőmérséklet folyamatos emelkedését okozza, körülbelül egy tized Celsius-fokkal ötévente. A 2023-ban tapasztalt „nemlineáris” felmelegedési hullám egy év alatt háromtized fokkal emelte a hőmérsékletet.
Forrás: envato elements; Szerző: EwaStudio;
A lineáris felmelegedés halmozódik, és időnként ez a felmelegedés valamilyen nemlineáris eseményt vált ki. Egy évbe telt, mire kiderült, mi váltotta ki a 2023-as ugrást: egy meleg óceáni áramlat változásai, amelyek további változásokat okoztak az alacsony magasságú óceáni felhőtakaróban. De a lényeg az, hogy a) nem tudtuk előre jelezni, és b) nem esett vissza, amikor az El Niño véget ért.
És itt vagyunk újra. Ez az El Niño, akárcsak az előző, csupán reagál az általunk okozott felmelegedésre. Igen, ez „az elmúlt 500 vagy ezer év legnagyobbja” (ismét Hausfather), de ez csak azért van, mert mi melegítettük fel az egész bolygót.
Vajon ez a további felmelegedés újabb nagy „nemlineáris” ugrást vált-e ki a bolygó hőmérsékletében? Valójában senki sem tudja, de ostobaság vagy nagyon meggondolatlan (válasszanak maguk) részünkről úgy tenni, mintha ez most nem történhetne meg újra. Csapdába estünk a felfelé haladó mozgólépcsőn, és most kell megállítanunk a felmelegedést.
Ezt most nem tudjuk megtenni pusztán a kibocsátásaink csökkentésével. Ez hosszú távon feltétlenül szükséges, de túl lassú ahhoz, hogy rövid távon elkerüljük a potenciálisan katasztrofális felmelegedést. Az egyetlen dolog, ami gyors lehűlést biztosíthat számunkra, a „geomérnökség”: különböző technikák, amelyek visszatükrözik a bolygót felmelegítő beérkező napfény egy részét.
Ezek a technikák elvileg már léteznek. Csak gyakorlatba kell őket ültetni.
Gwynne Dyer új könyve az „Intervention Earth: Life-Saving Ideas from the World’s Climate Engineers” (Beavatkozás a Földön: Életmentő ötletek a világ klímamérnökeitől). Előző könyve, a „The Shortest History of War” (A háború legrövidebb története) szintén még kapható.



Follow us on social media