Az IMF „World Economic Outlook” című jelentésének frissítése azonban sokkal érdekesebb képet fest. A világgazdaságot ma két, látszólag egymással ellentétes erő határozza meg: egyrészt a geopolitikai instabilitás, a konfliktusok és az energiaellátásra nehezedő nyomás; másrészt a technológiába és a mesterséges intelligenciába irányuló hatalmas beruházási ciklus. Portugália számára talán ez az átalakulás a legfontosabb, mert bár továbbra is különösen ki vagyunk téve a jelentős nemzetközi sokkhatásoknak, néhány olyan előnnyel érkeztünk ebbe az időszakba, amelyek másfajta stratégiai jelentőségre tettek szert: az európai integráció, a stabilitás, az atlanti elhelyezkedés, a megújuló energia termelésének növekedése, a digitális összeköttetés, valamint egy olyan tudásbázis, amely képes részt venni egyre kifinomultabb ágazatokban.

Éppen ebben az összefüggésben kell elkezdeni együttesen elemezni a közelmúltban Portugáliában megfigyelt beruházások egy részét. Az adatközpontok, a felhőalapú szolgáltatások, az űrtechnológia, a fejlett ipar, a repülőgép-karbantartás, az energiatárolás vagy a mesterséges intelligencia mintha különböző világokhoz tartoznának, pedig ugyanazon átalakulás részét képezik. A vállalatok és a befektetők újragondolják, hol termeljenek, hol helyezzék el a kritikus infrastruktúrát, és hol tudják ötvözni az energiát, a tehetséget, a biztonságot és a piacokhoz való hozzáférést. Portugália profitálhat ebből az átszervezésből, de óriási különbség van az új gazdaság befogadása és az abban való valódi részvétel között. Egy adatközpont befektetést jelent, de a technológiát és szolgáltatásokat biztosító portugál vállalatok a tudást és a termelékenységet képviselik. Egy ipari egységet létrehozó multinacionális vállalat munkahelyeket teremt, de egy olyan hazai beszállítói hálózat, amely növekszik, innovál és ebből a jelenlétből kiindulva exportálni kezd, sokkal nagyobb értéket teremt a portugál gazdaság számára.

Valószínűleg ebben rejlik a következő évtized egyik legnagyobb kihívása. Az IMF elismeri a Portugália által az elmúlt években elért előrelépéseket – a közpénzügyek stabilabbá válásától kezdve a foglalkoztatás és a gazdaság rugalmasságáig –, de továbbra is az alacsony termelékenységet tartja az egyik fő korlátnak a portugál életszínvonal más európai partnerekkel való konvergenciájában. A beruházások vonzása ezért már nem lehet a végső cél. El kell érnünk, hogy ezek a beruházások tudást, készségeket, vállalatokat, technológiát és szellemi tulajdonjogokat hagyjanak hátra az országban. Ez a képesség – hogy megsokszorozzuk a Portugáliába beáramló tőke hatását – fogja eldönteni, hogy csupán egy új nemzetközi beruházási hullámot fogadunk-e be, vagy valóban átalakítjuk-e gazdaságunk szerkezetét.

A globális instabilitás természetesen nem jó hír, de a nagy gazdasági átalakulási időszakok mindig újraelosztották a lehetőségeket. A termelési láncok megváltoznak, a tőke új területeket keres, és egész ágazatok alakulnak át. Portugália ma olyan feltételekkel rendelkezik, amelyekkel talán húsz évvel ezelőtt nem rendelkezett, hogy kihasználja ezt a változást, de a sikert nem lehet kizárólag a bejelentett beruházások számával, a szóban forgó millió eurókkal vagy a GDP-növekedés néhány tizedes pontjával mérni. A sikert annak a tudásnak a megmaradásával, az e beruházások köré épülő portugál vállalatok fejlődésével, a létrehozott magasabb képzettséget igénylő munkahelyek számával, és mindenekelőtt gazdaságunk termelékenységének növekedésével kell mérni.

Mert a valódi lehetőség nem csupán abban rejlik, hogy befektetéseket vonzzunk Portugáliába. Hanem abban, hogy Portugália ezekkel együtt növekedjen.