Úgy tűnik, mostanában sorozatosan ilyenek történnek velem. Például amikor a nyomtatót akartam használni, kiderült, hogy kifogyott a papír. Aztán a tinta is elfogyott, így nekiláttam, hogy megkeressem az új patronot, amiről biztosra vettem volna, hogy az íróasztalom fiókjában van, de nem volt ott, így elkezdődött a keresgélés. Elővettem a tűzőgépet, hogy összefűzzem az újonnan kinyomtatott lapokat, de a tűzőgép elakadt. Aztán a kiválasztott ceruzámnak eltört a grafitja, és a toll, amit frusztráltan helyette vettem kézbe, a végén csomós volt, és csúnya nyomot hagyott a makulátlan papírkötegen. Később, amikor kiterítettem a mosott ruhákat, az a ruhacsipesz, amit egy egész zsákból választottam ki, épp az volt, ami eltört, és a letört darab belebújt a zsákba, valószínűleg soha többé nem fogom látni, amíg valamikor a jövőben ki nem veszem az utolsót is. És az ég szerelmére, még csak nem is péntek 13-a van, az a nap, amikor az ember ilyen dolgokra számítana.

A figyelemelterelés

Nem mondanám, hogy „könnyen elterelődik a figyelmem” az ilyen események miatt, de ez azt jelenti, hogy jelentős nehézséget okoz számomra egy adott feladatra koncentrálni, mert a figyelmemet gyakran elterelik más dolgok. Azt mondják, hogy azoknak, akiknek könnyen elterelődik a figyelmük, gyakran nehezen sikerül befejezniük a feladatokat, és könnyen elkalandozik a gondolataik. Elolvastam ezt, és elnevettem magam, majd arra gondoltam: igen, ez én vagyok.

Forrás: PA;

Például épp az ágyat vetem be, felveszek egy papírzsebkendőt a padlóról, aztán odamegyek a szemeteshez, és látom, hogy tele van, így bemegyek a konyhába egy újabb szemeteszsákért, és végül az összes zsákot kihúzom a szekrényből, de az a kis tekercs, amit keresek, láthatóan sétálni ment, és végül a fürdőszoba mosdója alatt rejtőzve találom meg. Végül megtalálom a tekercset, aztán bosszantó módon elszakad a celofáncsomagolás, ami a kis papírzsebkendő-csomagokat tartotta össze, és az összes csomag szétszóródik a padlón. És teljesen megfeledkeztem az ágyról, ami miatt mindez történt. Főzés? Hányszor olvastam félre egy receptet, és tettem egy evőkanálnyi valamit a tálba egy teáskanál helyett, mert nem figyeltem igazán, a gondolataim már messze jártak a következő feladatnál vagy valami teljesen másnál.

Calma Calma

Kiderült, hogy a figyelemelterelésünk oka kizárólag belső kiváltó tényezőkben rejlik. Ezek a kiváltó tényezők lehetnek unalom, magány, szorongás, belső üresség, stressz vagy valami más, ami bennünk zajlik. (Annyi oka van!). Egy okleveles klinikai pszichológus szerint a nyilvánvalóak a külső zavaró tényezők, mint például a folyamatos telefonértesítések vagy a szomszéd hangos zenéje, valamint a belső zavaró tényezők, például a stresszspirálok, amelyek megnehezíthetik a koncentrációt.


Azt mondják, hogy ennek leküzdése meglehetősen egyszerű: ha éppen valamivel foglalkozol, és észreveszed, hogy elkalandozik a figyelmed, a tudatosság gyakorlása segít leküzdeni a zavaró tényezőket, de ez nem azt jelenti, hogy ki kell ürítened a fejedet a gondolatoktól. Inkább arról szól, hogy finoman észrevedd, amikor az elméd elkalandozik, ne ítéld el magad emiatt, és ismételten irányítsd a figyelmedet a jelenlegi feladatra.

A STOP-módszer

Azt mondják, hogy amikor érzed, hogy elkalandozik a figyelmed, állj meg, és alkalmazd a „S.T.O.P. módszert”: Állj le azzal, amit éppen csinálsz. Vegyél egy lassú lélegzetet, hogy összpontosíts. Figyeld meg, mit érzel, vagy mi az a késztetés, ami elvonja a figyelmedet. Tudatosan folytasd a munkádat.

Tehát amikor úgy tűnik, hogy semmi sem sikerül, állj meg és állj vissza a kiindulási pontra, vegyél néhány mély lélegzetet, hogy megnyugtasd az idegrendszeredet, majd összpontosíts teljes mértékben egy apró, kezelhető feladatra, hogy visszanyerd az irányítás érzését.

Könnyebb mondani, mint megtenni. A S.T.O.P. módszer működik – de nekem egy nagy pohár bor is bevált.