A szeptember 9-én Brüsszelben bemutatandó új szabályok közös kritériumokat fognak meghatározni a súlyos lakhatási nyomás alatt álló területek azonosítására, valamint annak megállapítására, hogy a rövid távú bérbeadások mikor járulnak hozzá a problémához.

A javaslat különösen releváns lehet Portugália számára, ahol a helyi szálláshelyek (az úgynevezett „alojamento local”, röviden AL), az idegenforgalom és a lakhatás közötti kapcsolat vitatott kérdéssé vált Lisszabonban és más, nagy keresletű területeken.

Ez nem jelenti azt, hogy EU-szerte betiltanák az Airbnb-típusú bérbeadást. Brüsszel sem fogja megkövetelni Portugáliától vagy az egyes önkormányzatoktól, hogy új korlátozásokat vezessenek be.

A cél inkább az, hogy a helyi és országos hatóságok egyértelműbb jogalapot kapjanak az intézkedéshez azokban az esetekben, amikor bizonyítani tudják, hogy a rövid távú bérbeadások súlyosbítják a már meglévő lakhatási problémákat.

Mikor vezethetők be korlátozások?

A szeptember 9-i bemutatás előtt közzétett tervek szerint a hatóságoknak először meg kell állapítaniuk, hogy egy adott területen lakhatási nyomás áll fenn.

Ennél az értékelésnél figyelembe vehetők olyan tényezők, mint a lakásárak és a háztartási jövedelmek aránya, ennek az aránynak az időbeli alakulása, a népességi tendenciák, valamint a lakáskínálat és -kereslet közötti helyi egyensúly.

Még ebben az esetben sem indokolná a lakhatási probléma fennállása automatikusan az üdülési bérbeadásokra vonatkozó korlátozásokat.

A hatóságoknak bizonyítékra is szükségük lenne arra vonatkozóan, hogy a rövid távú szálláshelyek számának növekedése hozzájárul-e az árak emelkedéséhez, illetve csökkenti-e a lakosok számára rendelkezésre álló lakások számát. Bármely bevezetett intézkedésnek indokoltnak kell lennie, és arányosnak kell lennie a helyi helyzethez.

A javaslat emellett különbséget tesz az egyén fő lakóhelye és a rövid távú turisztikai szállásként üzemeltetett ingatlanok között.

Ez azért fontos, mert a Bizottság elismerte, hogy egy szoba bérbeadása vagy az elsődleges lakóhely alkalmi kiadása hasznos kiegészítő jövedelmet jelenthet, míg a rövid távú tartózkodásra kereskedelmi célból használt ingatlanok nagy koncentrációja eltérő hatással lehet a helyi lakáspiacra.

Nincs általános tilalom a helyi szálláshelyekre

A lakhatás továbbra is elsősorban a nemzeti, regionális és helyi kormányok felelősségi körébe tartozik, és Brüsszel nem javasolja, hogy ezeket a döntési jogköröket elvegyék tőlük.

Célja inkább egy közös szabályrendszer kialakítása annak eldöntésére, hogy mikor indokolt a beavatkozás, és az összeegyeztethető-e az uniós joggal.

A Bizottság egyértelművé tette azt is, hogy a rövid távú bérbeadás korlátozása önmagában nem oldja meg Európa lakáshiányát.

A nagy nyomás alatt álló területeken hozott intézkedéseket kiegészítő intézkedésekkel kell párosítani, amelyek célja több lakás építése, a meglévő ingatlanok felújítása, valamint a tervezési és engedélyezési eljárások egyszerűsítése. A Bizottság becslése szerint az EU-nak évente több mint kétmillió új lakásra van szüksége a jelenlegi kereslet kielégítéséhez.

A rövid távú bérbeadási piac átláthatóságát már egy külön uniós rendelet szabályozza. A május 20-tól hatályos rendelet előírja a szállásadók és az online platformok részéről az adatok szélesebb körű megosztását, így a hatóságok pontosabb képet kaphatnak a helyi bérbeadási piacok helyzetéről. A rövid távú szálláshelyek jelenleg az EU-szerte rendelkezésre álló turisztikai szálláshelyek körülbelül egynegyedét teszik ki.

Mit jelenthet ez Portugália számára?

A portugál ingatlantulajdonosok és az AL-üzemeltetők számára egyelőre nem változik semmi.

A javaslat nem vezet be új, kifejezetten Lisszabonra, az Algarvéra vagy Portugália bármely más részére vonatkozó korlátozásokat. Ehelyett viszont idővel megkönnyítheti a portugál hatóságok számára a célzott korlátozások indoklását azokban az esetekben, amikor bizonyítani tudják a rövid távú szállás és a lakáshiány közötti valódi összefüggést.

A javaslatnak továbbá végig kell haladnia az uniós jogalkotási folyamaton, amelybe bevonásra kerül az Európai Parlament és a tagállamok is, mielőtt törvényerőre lépne.