A turizmus fontos szerepet játszott ebben az átalakulásban. Befektetéseket vonzott, épületeket újított fel, vállalatokat és munkahelyeket teremtett, és Portugáliát Európa legkeresettebb úti céljai közé emelte.

Ezért túl egyszerű lenne a turizmust hibáztatni a lakásválságért. A portugál probléma mélyebb. A Morningstar DBRS becslései szerint 2014 óta több mint 300 000 lakás hiány halmozódott fel, ami az évek óta tartó elégtelen építkezések, a magas költségek, a munkaerőhiány és az engedélyezési eljárások nehézségeinek eredménye.

De ennek elismerése nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagynánk egy tényt: amikor kevés a kínálat, a kereslet bármilyen további növekedése nyomást gyakorol. Az idegenforgalom és a rövid távú tartózkodások növekedése egy újabb tényezővé vált a már amúgy is egyensúlytalanná vált lakáspiacon.

Talán éppen ezért eljött az ideje, hogy ne kezeljük a turizmust és a lakhatást két egymástól független problémaként. Portugáliának mindkettőre szüksége van.

Továbbra is versenyképes turisztikai célpontnak kell maradnia, mert a turizmus befektetést, exportot, foglalkoztatást és gazdasági tevékenységet jelent. Ugyanakkor gondoskodnia kell arról is, hogy városainkban dolgozók ott is élhessenek, és hogy a családok jövedelmükhöz igazodó lakhatást találjanak. A központi kérdés tehát a tervezés.

Amikor egy város eldönti, hogyan kíván fejlődni, képesnek kell lennie előre látni, hogy hány lakásra lesz szükség, hol érdemes bővíteni a turisztikai kínálatot, mely épületek állnak üresen, melyeket lehet felújítani vagy átalakítani, hol kell új projekteknek megvalósulniuk, és milyen infrastruktúrára lesz szükség ahhoz, hogy lépést tartson ezzel a növekedéssel.

Maga az OECD is ebbe az irányba mutat, amikor olyan idegenforgalmi politikát szorgalmaz, amely szorosabban integrálódik a regionális fejlesztésbe, képes jobban kezelni a látogatói áramlásokat, az idegenforgalom előnyeit a teljes területen elosztani, és figyelembe veszi a helyi közösségek igényeit is.

Ez azt is jelenti, hogy más szemszögből kell tekinteni az idegenforgalmi beruházásokra. Egy szálloda helyreállíthatja az elhagyott kulturális örökséget. Egy idegenforgalmi projekt újjáélesztheti egy lepusztult területet. Az új úti célok gazdasági tevékenységet teremthetnek az elnéptelenedő területeken. Azokban a régiókban pedig, ahol a lakhatási költségek miatt nehézségekbe ütközik a munkaerő-toborzás, talán maguknak az idegenforgalmi projekteknek is el kell kezdeniük lakhatási megoldások kidolgozását azok számára, akik ott dolgoznak.

A jövőben tehát nem a turisták és a lakosok, a szállodák és a lakóházak, illetve a beruházások és az életminőség közötti választásról kell szólnia. Hanem az egyensúlyról és mindenekelőtt az előrelátásról.

Portugália már ismeri az idegenforgalom gazdasági jelentőségét. Ismeri a lakhatási probléma mértékét is. Most már csak azt kell összehangolni, hogy egy olyan területi stratégiát alakítsunk ki, amely képes eldönteni, hol szeretnénk idegenforgalmat, hol van szükségünk lakásokra, és hogyan tudnak ezek egymás mellett létezni. Mert a portugál idegenforgalom következő fejezete nem csupán arról szólhat, hogy hány turistát tudunk fogadni.

Arról kell szólnia, hogy milyen országot akarunk építeni a rendelkezésünkre álló turizmus segítségével.