A lakásügy talán a legjobb példa erre. Ma már tudjuk, hogy Portugáliában 2014 óta több mint 300 ezer lakás hiány alakult ki, ami olyan, már régóta ismert tényezők következménye, mint a nem megfelelő építkezés, a munkaerőhiány, a növekvő költségek, az építésre alkalmas telkek szűkössége, valamint a túl lassú tervezési és engedélyezési eljárások. Nem úgy történt, hogy egy napon hirtelen lakásválsággal ébredtünk; ezt a válságot lassan építettük fel.

Pontosan ezért érdemes megnézni az OECD legújabb, az idegenforgalomról szóló jelentését. Nem azért, mert Portugália jelenleg idegenforgalmi válságot él át – éppen ellenkezőleg, az ágazat továbbra is a portugál gazdaság egyik legnagyobb sikertörténete –, hanem azért, mert a dokumentum segít megérteni azokat a problémákat, amelyek felmerülhetnek, ha továbbra is elsősorban a növekedésen keresztül mérjük a sikert. Van ugyanis egy különösen releváns jelzés: a 2017-ben jóváhagyott 2027-es turisztikai stratégia 2024 végén elérte gazdasági céljait, ami arra késztette Portugáliát, hogy 2025-ben megkezdje a következő, 2035-ig tartó évtizedre vonatkozó új jövőkép kidolgozását. A kérdés már nem csupán az, hogyan növekedjünk. Hanem az lett, hogyan növekedjünk jobban.

Az OECD pontosan ebbe az irányba mutat. Portugália új jövőképében a prioritások közé tartozik a nagyobb gazdasági értékteremtés, a termelékenység, a területi kohézió, a közösségek életminősége, az éghajlati reziliencia, a munkavállalók képzettsége, a vállalatok modernizálása, valamint a technológia és az adatok felhasználása. Ez talán a legfontosabb figyelmeztetés: egy ország évről évre több turistát fogadhat, és mégis előfordulhat, hogy nem vonja ki a növekedésből az összes lehetséges gazdasági értéket. Növelheti az éjszakázások számát anélkül, hogy kellő mértékben növelné a termelékenységet, munkahelyeket teremthet anélkül, hogy javítaná a béreket, a beruházásokat ugyanazokra a területekre koncentrálhatja, miközben mások továbbra is népességcsökkenéssel küzdenek, és növelheti a lakhatásra, a közlekedésre, a vízellátásra és az infrastruktúrára nehezedő nyomást anélkül, hogy megerősítené ezeknek az infrastruktúráknak a kapacitását. A sikert is meg kell tervezni.

Ezt a lakhatás területéről kellett volna megtanulnunk. Amikor a kínálat évekig nem tart lépést a növekvő kereslettel, a kiigazítás végül az árakon keresztül történik. Az idegenforgalomban a kockázat más formákat is ölthet: bizonyos desztinációk telítődése, munkaerőhiány, a lakosságra nehezedő nyomás, emelkedő működési költségek vagy a versenyképesség csökkenése. Maga az OECD is figyelmeztet az éghajlati kockázatokra, amelyek megváltoztathatják az idegenforgalmi kereslet földrajzi eloszlását és szezonalitását, valamint növelhetik a vállalatok és a desztinációk költségeit és kockázatait.

Mindez nem azt jelenti, hogy le kell állítanunk az idegenforgalmat. Pontosan az ellenkezőjét jelenti: a portugál gazdaság egyik legfontosabb ágazatának védelmét olyan döntések révén, amelyeket még akkor hozunk meg, amikor van rá időnk. Portugália jelenleg dolgozza ki a 2035-ig szóló idegenforgalmi stratégiáját, és elegendő adattal, tanulmánnyal és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy számos kihívást előre lásson. Tíz év múlva nem mondhatjuk majd, hogy nem tudtuk. Egy ilyen tanulmány valódi értéke nem abban rejlik, hogy a jövőben elmagyarázza, hol hibáztunk, hanem abban, hogy segít elkerülni azokat a hibákat ma, amelyek kijavítása holnap már sokkal drágább lesz.