Az európai szabvány konkrét, objektív kritériumokat határoz meg az ingatlanpiacon és a rövid távú bérbeadás terén esetlegesen bevezetett korlátozások indoklásához, különös tekintettel a lakhatási költségek és a háztartási jövedelem közötti összefüggésre, e mutató történelmi alakulására, valamint a kereslet-kínálati dinamikára.

Az európai kritérium szerint egy földrajzi terület akkor tekinthető feszültség alatt lévőnek, ha egy közepes méretű ingatlan átlagos vételárának és az egy főre jutó éves nettó rendelkezésre álló jövedelem aránya 8 vagy annál nagyobb.

A legfrissebb adatok szerint Portugália 308 településéből 161 – az ország teljes területének több mint 53%-a – éri el vagy haladja meg ezt a küszöbértéket. A helyzet súlyosságát az is jól mutatja, hogy az önkormányzatok mintegy 40%-ánál (121) ez az arány meghaladja a 10-et, ami a lakhatási megfizethetőség általános romlására utal.

A Brüsszel által előterjesztett javaslat lehetővé teszi a különböző szinteken – a polgári községektől és önkormányzatoktól a nagyvárosi területekig vagy turisztikai központokig – a nyomás alatt álló területek azonosítását, azzal a feltétellel, hogy a bevezetett korlátozások szigorúan arányosak legyenek, és azokat a lakáskínálat növelését célzó aktív intézkedések kísérjék; az uniós iránymutatások ellenzik az általános tilalmakat, és hangsúlyozzák, hogy a rövid távú bérbeadásokra vonatkozó mennyiségi korlátozások vagy ideiglenes szabályok nem oldják meg a lakáshiány alapvető okait.

Az információ a Público című újságban megjelent elemzésből származik.